Az alábbiakban egy önkéntesünk személyes üzenetét, történetét olvashatjátok, saját tollából.

Üdvözlöm a kedves Olvasót,

Örömmel tölt el, hogy érdeklődik az Idősek Barátai Program weboldala iránt!

Mint a program egyik önkéntese, szeretnék röviden bemutatkozni. A nevem S., 30 éves budapesti nő vagyok, 2020 januárjában csatlakoztam a programhoz. A történetem hasonlóan kezdődött, mint sejtésem szerint sokaknak, akik életük valamely pontján önkéntes munkával kezdenek foglalkozni. Budapesten érettségiztem az ország egyik legjobb nevű gimnáziumában, szerencsésnek mondhatom magam, hogy mind a humán, mind a reál területek iránt érdeklődtem. Az egyetem kiválasztásakor sokáig a szociális munkás, szociológus pályák felé kacsintgattam, főleg az idős- vagy a hajléktalanellátásban szerettem volna elhelyezkedni. Végül a „szokásos” okok miatt mégis másik pálya mellett döntöttem, így évek óta informatikai területen dolgozom nemzetközi cégeknél.

A segítő tevékenység iránti vágyam azonban azóta is megmaradt.

2018-ban egy komoly magánéleti változás kapcsán nagyon sok szabadidőm felszabadult, ekkor merült fel bennem, hogy komolyabban elkezdjek önkéntes munkával foglalkozni. Több rövid életű próbálkozás után végül 2019 karácsonyán találtam rá egy az Idősek Barátai Programról szóló cikkre az egyik ismert hírportálon. Az online kapcsolatfelvételt hamarosan személyes interjú követte, és néhány héten belül már meg is ismerhettem azt az idős hölgyet, akivel jómagam és egy önkéntestársam azóta is tartjuk a kapcsolatot. A járványhelyzet kialakulása előtti személyes találkozásaink megalapozták azt a baráti jellegű kapcsolatot, amit most, a fertőzésveszély csökkentése érdekében, rendszeres telefonos beszélgetésekkel ápolunk tovább.

A kép illusztráció

Az idős hölggyel folytatott beszélgetéseink során mindkettőnk számára hamar kiderült, hogy

a közel 60 év korkülönbség ellenére rendkívül sok közös vonásunk, érdeklődési körünk van, sok szempontból hasonlóan látjuk a világot.

Az egyik legfontosabb közös szálat a művészet, elsősorban az irodalom szeretete jelenti, mind befogadói, mind alkotói oldalról. Nem csupán együtt elemezzük József Attila, Pilinszky, Gárdonyi műveit, de meglepetésemre a hölgy költői alkotókedve is hamar visszatért. A legszebb ajándék, amit a találkozásaink során tőle kaptam, egy személyesen a számomra készült vers volt. A járvány időszaka alatt pedig közös alkotómunkába is kezdtünk: a hölgy verseiből, meséiből telefonon keresztül hangfelvételeket készítünk, melyeket a program online felületein teszünk közkinccsé. Ahogy a hölgy mondja: a költői alkotás akkor nyer értelmet, ha az emberek boldogságát szolgálja – ezek a felvételek talán ehhez is hozzájárulnak ezekben a nehéz hónapokban.

A programhoz való csatlakozás számomra egy régi álmom megvalósítását, egy csodálatos ember megismerését és a program résztvevőivel való folyamatos kapcsolattartás lévén a közösséghez tartozás élményét adta.

Őszintén remélem, hogy még sokáig tudom támogatni a program munkáját, hiszen a magányos idős emberek számára az emberi kapcsolat az életminőségük valós javulását teszi lehetővé. Továbbá kívánom, hogy még számos szép közös élményben lehessen részünk a programon keresztül megismert idős hölggyel!

Az önkéntes és a támogatott idős hölgy nevét és fotóját kérésükre nem közöljük, a cikkben látható képek illusztrációk.