Az angliai Egészséges Idősödés Központ átfogó riportot készített az idősödés helyzetéről Angliában 2020-ban. Ezek az eredmények érdekes tényeket mutatnak meg arról, hogy a COVID-19 járvány milyen hatással volt a társadalmi csoportokra az életkor előrehaladtával.

Több szempontból is vizsgálták a helyzetet, számunkra a “Közösségek” és a szociális kapcsolatok alakulása a legizgalmasabb, melynek összefoglalóját itt találhatjátok (angolul):

https://www.ageing-better.org.uk/communities-state-ageing-2020

Kiemelnénk pár érdekes tényt – érdemes elgondolkozni, hogy vajon hazánkban is ezt látjuk, itthon is így van-e?

A leginkább rászorulóknak van a legkisebb esélye hogy hozzáférjen a segítséghez: a megélhetési gondokkal küzdő 50-69 évesek egynegyede (24%) nem ismeri a helyi önkéntes csoportokat, míg a kényelmes megélhetéssel rendelkezők esetében ez az arány 16%.

A COVID-19 növelte az egymáshoz tartozás, kapcsolódás érzését – de főként azoknál akik jobb körülmények között élnek. A kényelmesen élő 50-69 évesek közel fele úgy érzi, hogy erősödtek a társasági, közösségi kapcsolatai a járványhelyzet előtthöz képest. A megélhetési nehézséggel küzdők egyharmada állította ezt.  

Az összes korcsoportban erős csökkenés figyelhető meg azok számában, akiknek ‘mindenképp van akire számíthatnak’. Az 50-64 évesek kevesebb mint 2/3-a állította ezt 2018-19-ben, míg 2013-14-es 80%-uk támaszkodhatott valakire.

Akiknek megélhetési gondjaik vannak, kevesebb eséllyel érzik a kötődést: kevesebb, mint 50%-uk ismer olyan embereket, akikre ráköszönhetnének az utcán.

Forrás: https://www.ageing-better.org.uk/communities-state-ageing-2020

A középkorú emberek azért nem mozdulnak ki otthonról társasági életet élni, mert nem érnek rá, míg később az egészségügyi problémák miatt maradnak otthon (egyedül) az emberek.

2020. 11. 19.