Személyes történetek

Hárs Vera az Idősek Barátai Program önkéntese belevágott a nagy kalandba Franciaországban! Két hetes önkéntességéről írt nekünk egy beszámolót, amit örömmel teszünk most közzé. Büszkék vagyunk rád, Vera, hogy a csapatunk tagja vagy! Köszönjük segítséged! A francia testvérszervezetünk, a Les petits frères des Pauvres, azaz a “Szegények/Elesettek Kis Barátai” minden nyáron fogad önkénteseket, akik az idősek nyaraltatásában segítenek. Egy kicsit félve bár, de belevágtam én is ebbe a kalandba. Nem tudtam mi vár rám, bár már többen voltak közülünk kint,…

Amikor elkezdtük tervezni az Idősek Barátai Programot, azt javasoltam, hogy az autóbusszal rendelkező otthonok lakóit és klubok tagjait szívesen elviszem városnézésre. Arra gondoltam, hogy ha egyszerre túl hosszú lenne ennyit ülni a buszban, akkor tematikusan lehetne megszervezni az utat: például Budapesten egyik alkalommal Pestet, másik alkalommal pedig Budát járhatnánk be. Azonban sajnos kevés helyen rendelkeznek autóbusszal, így jött az ötlet, hogy ne mi vigyük el az időseket, hanem én menjek el hozzájuk, és mutassam be a várost. A résztvevők így…

Világéletemben idegenkedtem az adományozástól: soha nem adtam – még aprópénzt sem – koldusnak, de az sem fordult meg a fejemben, hogy pénzzel támogassak rászorulókat, vagy ezeket segítő szervezeteket. Ilyen vagyok. Vagy mégsem? Huszonéves koromtól – amilyen gyakran csak lehetett – adtam vért, és véradásaim száma meghaladta a százat. Csak mióta gyógyszert szedek, hagytam abba. És mintegy ezt váltotta fel az önkéntes munka. Hogyan kezdődött? Ismét (többedszerre) munka nélkül maradtam, és immár belátható távolságban a nyugdíjkorhatártól feladtam, hogy újra kezdjem az…